Aszály idején
a legkisebb felhő is
figyelemre számíthat.
Elis Julianna
Annyira megdöbbentett a hír, hogy napok óta csak ez foglalkoztat! Nem akarok róla beszélni se,annyira nem tudom elhinni. Egyébként se tudok az elmúlással mit kezdeni, nem tudom feldolgozni. Egyik nap még van valaki, öleled, puszilod és beszélsz vele, másik nap már nincs, kész vége. Nem beszélsz vele, nincs fizikai kontaktusod és annyi marad belőle amennyi élményt, kapcsolatot szerzel életed folyamán vele. Emlékek, jók és rosszak, mindenfélék. Néha elfárad a lelkem és akkor azt mondom, elég, nem éri meg büszkének, megbántottnak, sértődöttnek lenni, de persze az emberi természet nem ilyen egyszerű. Minél jobban szeretünk, annál jobban haragszunk, nagyon jó léleknek kell lenni ahhoz, hogy lenyeld a sértettséged és ne vedd magadra ha bántanak. Nos én sem tartok még itt, nagyon mélyen és nagyon sokáig tudok sebet hordozni és ha gyógyulna még bele is vájkálok a nyílt sebbe, nehogy begyógyuljon. Ahelyett,hogy ha szeretném magam hagynám begyógyulni. Az éjszakai szelet , bár nem aludtam jól, sőt egyáltalán nem aludtam semmit, valamiféle megtisztulásnak szeretném venni. Elfújt mindent ami nem kell, tiszta új lappal indított a reggel. Napfényesen ,krókusznyílóan. Újra van remény, remény arra, hogy ez a nap azért mégiscsak jó lesz,még ha annyi szomorúság is van az eltelt időszakokban. Ezért szeretem a napfelkeltét, mert nincs annál szebb és bizakodóbb, mint amikor újra és újra felébred a nap. Akkor is ha nem látjuk, de amikor igen az mennyei. Évekig olyan helyen éltem ahol se a napkeltét se a naplementét nem láttam. 4 éve részesülök ebben a gyönyörűségben és 4 éve minden reggel és este megnézem és közben nagyon hálás vagyok! Igazi mélyről jövő , őszinte hála!
Egyébként úgy rendben van velem minden, igaz az érzelmi életem olyan mint egy száraz sivatag, néha úgy is érzem magam, hogy menetelek a nagy szárazságban néha elém tárul egy oázis én meg mint aki már nem szomjazik,kivirágzom mint egy sivatagi rózsa. Beissza magát a boldogság az összes testrészembe, le egészen a csontjaimig, hogy aztán az elmúlással kiszáradjon és megint a várakozás vegye át a főszerepet. Ilyenkor kicsit magam alatt vagyok, de mivel szeretem magam keretek közé szorítani és nem sok időt engedni a szomorkodásnak, nyavalygásnak , mindig találok valami feladatot. Most a legkézenfekvőbb a diéta. Ez mindig hamar helyrerak, megfelelő kitartást igényel , testileg és lelkileg is ott kell lenni. Ha kibillenek és nincs meg a ballance akkor nincs eredmény sem. A másik a jóga ami megtanított összpontosítani és koncentrálni. Nincs mese, oda kell figyelni, el kell merülni magadban mert felborulsz, legalábbis én. Az első időkben úgy billegtem mint valami fél lábú madár, aztán belejöttem de mivel megint nem járok jó sok ideje , megint billegnék!:D
Szóval jön a tavasz…..<3 <3 <3
"Minél rosszabbul állnak a dolgaid, annál jobban kell kinézned!"
Coco Chanel
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: